Aug. 2, 2019

Meséld-e a gyermeknek az ijesztő részeket?

Meséld-e a gyermeknek az ijesztő részeket?

Esetleg akkor teszel inkább jót, ha kihagyod a mesékből őket? Felnőtt fejjel végiggondolva igazán ijesztő részletek vannak a népmesékben. Boszorkák, akik meg akarják enni a betérő gyermeket, mostohák, akik megmérgezik, megfojtják mostohalányukat, óriások, akik darabokra vagdalják a főhőst, hogy aztán valaki összeragassza ezeket a darabkákat. Miért kell ilyesmiket hallani egy gyermeknek?

Mi lesz, ha megijeszti, mi lesz, ha majd fél?

A kisgyermek máris fél. Megmagyarázhatatlan szorongás ébred benne számtalan dologtól, amit megfogalmazni talán még nem is tud. Azt viszont érzi, hogy a világ olykor veszélyes hellyé válik, ő pedig túl kicsi ehhez a veszélyes helyhez. Amikor egy mesében azt hallja, hogy rettentő veszélyek támadnak a főhősre, akkor éppen az lesz kimondva, hogy a félelmeit mások is ismerik, nem egyedül az övé a rettegés, nem egyedül neki kell szembenéznie ilyesmivel. Igen, van a világnak veszélyes arca, kár tagadni. De figyeld a mesét! A testvérpár túljár a gonosz boszorkány eszén, Hófehérke csak látszólag pusztítható el az irigység által, az óriások haragja végzetesnek látszik ugyan, de valami a segítségemre siet ugyanebből a világból, és így mégis túl lehet élni. A mesék képei által megfoghatóvá, konkréttá válnak a szorongások, s így, csak így válik majd leküzdhetővé.  Ráadásul a történetből beláthatóvá lesz egy odáig elképzelhetetlen,  előnyös végkifejlet is.

 Az-e a jó a gyermekemnek, ha elveszetten fél vagy az, ha hinni képes abban, hogy  bármi jöjjön is, ki lehet bírni, meg lehet oldani. Igen, jönni fog olyasmi, amit nem várunk szívesen. Ezt nem tagadják a mesék. Úgy általában vége a mesék nem tagadnak semmit. Azt hiszem, kevés ennél őszintébb műfaj létezik.  Fölkészít az életre, annak minden velejárójával együtt. Ne hagyjuk ki a mesékből a gonoszt, a nehézséget, a szörnyeket. Nem fognak kimaradni az életből sem.